Siilinjärven
Suomi-Unkari Seura ry

Vesa és Jussi Afrikában

Áprilisban 1997 utaztunk Afrikába, ahol barátaink Ulla, Eero és Janne Nissi laknak. Nissiék a nagyon híres magyarbarát család.

Hullott kásás hó amikor taxival Rissalába mentünk. Reméltük, hogy meleg tavasz van, amikor két hét múlva vissza érkeznénk Finnországba. Az utazás nehéz volt, a repülőgép egy kicsit későn ért Helsinkibe, de a második gép sok késő volt. A repülőgép Helsinkiből Londonba megy Stockholmon át, de most vihar volt Svédországban, és sokáig vártuk a repülőtéren az engedélyt, hogy Stockholmba indulhassunk. Kezdetben békések voltunk, mert Londonban három óráig van a repülőgép váltani, de két óra múlva idegesek lettünk. Több idő elmúlt, de a stockholmi repülőtér zárva volt. Már három óra késésben voltunk: lehetetlen volt bekerülni a gépbe, ami Hararéba repül. Végre megmenekültünk, repültünk egyenesen Londonba, az utasok Stockholmba egy másik repülőgépet használtok a vihar után. Fél órá az időnk volt Londonban!

Hararéba repültünk egy nagyon hatalmas jumbojeten, ami olyan nagy volt mint egy futballpálya. Tíz utas ült egymás mellett, összesen több mint 400 ember. Ott ültünk tíz óra hosszat a szűk résben, de a következő nap, reggel kilenckor a lábamat afrikái földre raktam. Hararéban sütött a nap és meleg volt, nem túl forró (Magyarország forróbb, mint Afrika, azt hiszem).

Egy gyönyörű helyen messze belvárostól aludtunk két éjszakát. Ott szép volt és jól levágott fű, olyan, mint itthon, egy kis tó és ismerős tőkés récék. A kunyhónk falai kőből volt és a tetője nádból, az ablakon át néztem a napfelkeltét a kis tó felett. Éjjel hideg volt, hatkor 12 fok volt kint és 17 fok a szobában.

Az első napon csak pihentünk, de a második napon utaztunk a Viktoriai vízeséshez. Az egy igazi turistahely, szállodák, étterembek, pénzváltóhelyek, úti emlékboltok és koldusok. Láttuk a vízesést, a hídot Zimbabwe és Zambia között benji-ugrókkal, a krokodil kertet, majomokat és 100 keselyűt, amikor a dögöt ettek. Érdekes volt az út ís a falu és a repülőtér között, teljesen afrikai tipusú, azt gondolhatnátok, hogy oroszlán vagy elefánt jön az úton. Este repültünk vissza Haharéba, egzotikus volt a gépen hallgatni shona-nyelvű hirdetéseket.

A következő reggel jöttek Nissiék és indultunk a paradicsomunkból. Szerettünk volna zsiráfok látni, ezért elmentünk Mbizi Game Parkba, ami közel volt. Sokáig sétáltunk a patak, aztán láttunk három zebrát és egy antilopot, és értettünk, ha az ugyanaz ketrecben voltunk! Csodálkoztunk ha ott lehetnék oroszlánok ís. De későbben csak egy nyulat és madarakat láttunk. Kaktuszokat és más növényeket és kőrakásokot ís láttunk. Visszamentünk az autóhoz, és Eero vezett Mozambikba, Beirába az Indiai-óceán mellett, több mint 500 kmt.

Az óceán partja csak néhány szás méterre volt a lakásunktól, szerettem ott uszni. Sütött a nap, a levegő és a víz elég meleg volt. Naponta ettük valamit, ami nekünk új volt, sok ismeretlen gyümölcs, és ismerős banán, de azok különösen finomak voltak. Egyszer vitorláztam Eeróval és túl sokat napoztam. Találkoztam fekete zenésszel, de legtöbbet Eero munkatársaival játszottam és énekeltem, akik Nissiék házába jöttek. Csak fél óraig maradtam a római katolikus templomban ahol éneket és dobzenét hallgattam; akkor már nem volt sok időm, már Zimbabwéba akartunk indulni.

Nissiékkel utaztunk a Zimbabwei nemzeti parkba Nyangába, ahol láttunk 762 m magas vízesést, a Mtarazi Fallst. Ott láttunk fenyőfát ís, és néztük a nagyon szép naplementét. Az utolsó közös esténken egy angol tipusú csárdában vacsoráztunk. Reggel mentünk Mutaréba, Nissiék vezettek Beirába és én Jussival utaztam busszal Hararéba.

Aludtam egy éjszakát, és elmentünk a térre hangszereket venni, vettem két dobot, egy marimbát és egy csengettyűt. Sétáltunk az utcákon, megnéztünk egy szoborkertet és egy múzeumot; este utaztunk a repülőtérre. Mbira Ott hallottuk, hogy a gépünk nem repül aznap. A British Airways, a légitársaságunk, elküldött minket a hararei legjobb szállodájába. Ott élveztük a British Airways vendéglátását. A rendkívüli napon ellátogattunk a hararei zeneifőiskolába, ahol játszani tanulhattam mbirán. Este elrepültem, reggel Londonba voltunk és következő este itthon. Rissalában esett a hó, a jég a tavakon 70 cm vastag volt és az emberek autóztak a jégen. Azt hittem, hogy Finnországban meleg tavasz van!

Afrika olyan, ahogy a tévéből tudjuk: szavannák, hegyek, pálmák, bokrok, szegények és szegénynegyedek vannak, ismerősek, így éreztem. Harare nagy város, széles utcák, magas házak, megbámultam sok művelős intézetet. A nap sütött, de nem volt túl meleg, mindig kevesebb mint 30 fok (ősz volt a déli félgömbön). A forgalom és a napsugár volt a legnagyobb veszedelem, szúnyog kevesebb volt, mint vártam.

Sivun yläreunaan Fel